Rengeteg minden történt, mióta utoljára írtam.

Sikeresen elrepültem Angliába. A repülőút izgalmas volt, igazi kis futóverseny. Nem nagyon értem mondjuk, hogy ha mindent számítógépen lehet intézni, miért nem programozzák hozzá a "válassz ülőhelyet" luxusát.

Mindenesetre ügyesen sikerült haladnom, így ablak mellé tudtam ülni.

B. várt a repülőtéren, és bevallom ez könnyebbség volt. Most már tudom, de akkor még nem voltam képben, hogy simán haza is tudnék buszozni hozzá. 

Nem részletezem, nyár óta nem találkoztunk, így nagyon jókat beszélgettünk.

B-nél nem volt net egész 15-ig, míg meg nem javítottam. Azonban netezni, olvasni nem nagyon volt módomban így sem, vagy beszélgettünk, vagy ügyintéztünk.:) De mától pótlom, és folytatom.

Az ügyeimből szinte semmit nem tudtam elintézni, viszont rengeteg információt szereztem meg személyesen is.

Az angol telefonomat sikerült feltölteni, így már működik.

NI számot 20-ára tudtak adni, az én repülőm 19-én jött haza, így le kellett mondjam. 

A bankok nem fogadták el a lakásbérleti szerződést, viszont megsúgták, hogy az angol jogsi tuti nyerő lenne mindenhol. Nos, egyelőre nem akartam lecserélni, viszont tudom, hogy a költözésnél miket kell először intézni. Kedden ugyan majdnem sikerült a Halifax-ban, ahol B. ismerőse is sikerre járt, de valamiért a végén mégsem nyitották meg: jöjjek vissza, ha lesz munkám.

A termékem katalógusát meg tudtam mutatni 2 helyen, és tetszett, egyikükkel megkezdtük a levelezést. Nagy értékű dologról van szó, tehát tudom, hogy jól megfontolják.

A job centerekben nem találtam túl sok segítőkész embert, leadtam az önéletrajzom, és a "majd hívunk" búcsúszavak kíséretében távoztam.

Ingatlan ügynökségeknél egyöntetűen azt javasolták, hogy kutya nélkül induljunk...

Nos, ezek az első tények, most azért még érlelem magamban és forgatom, hogyan tovább.

De engem Anglia akkor is húz és vonz.