A listáimban tervként szerepet, hogy elolvassak egy olyan könyvet, amit régóta szeretnék, de eddig valamiért nem sikerült.
A Femina könyveket nagyon szerettem régebben, nagy kedvencem - színésznőként is - Liv Ullmann könyvei. Középiskolás koromban három-négyszer is elolvastam a Választások és a Változások című könyvét is.
Már azóta, közel 20 éve foglalkoztat Ugo Piro: A fiam nem tud olvasni című könyve, amiről tudtam, hogy egy diszlexiás gyermeket nevelő apa írta.
A könyv nagy csalódás volt, de legalább nem izgat tovább a vágyakozás, hogy elolvassam. Sem irodalmilag, sem pedagógiai-pszichológia tekintetben nem volt jó, sem olvasmányos. Az a típusú könyv, amit lerak az ember az első 20 oldal után...
A könyv olyan, mint egy beteljesületlen szerelem, az ember vágyakozik rá, elképzeli, mi lenne, ha, mi lett volna ha, és amikor megérinti a szerelem szele, rájön, hogy a nagy ő sem fingik rózsaillatút.
Most lehet vágyakozni más után...