Látszólag semmi nem történik, pedig, mint egy szunnyadó vulkán forrong idelenn a láva.

Találtunk a településünkön belül helyiséget, májusban átköltöztetjük oda a férjem boltját, mint raktár, valamint irodát, és onnan online boltként folytatja tevékenységét tovább. Építkezünk ebben az irányban, folyamatosan és intenzíven töltöm fel az online boltot áruval, kb. két hét, hogy működni tud majd.

Ez egyben azt is jelenti, hogy júniustól a férj nem fog bejárni a városba, és nem este 7-8 körül ér csak haza. Nincs nyitvatartási idő, tehát ha kell, akár 3-kor is itthon lehet. Mert a bizalom megvan, az idő volt eddig a kétséges.

Ezzel megnyílt az út, hogy én előremenjek Angliába előkészíteni a terepet.

Nyáron biztosan nem, mert a gyerek ugye itthon van, egész nap nem lehet gyerekfelügyelet mellett dolgozni, így a férj sem tud. Ősszel, ha megkezdődik az iskola, esélyes a dolog, hiszen akkor legalább 8-tól 2-ig, tud a férj dolgozni, vagy akár 3-ig is, hiszen napi 1 órát simán lehet itthon már egy 11 éves gyerek.

Az, hogy én hogy bírnám a hiányukat, az más kérdés.

Viszont magamban már eljutottam oda, hogy akár gyári munkásnak is....

A terv az lenne, hogy kimennék kocsival, hogy kellőképpen mobil lehessek - egyrészt ott helyben, másrészt a bármikor visszafordulással... Kimennék B-hez, nála bérelnék szobát, és ott kezdenék munkát keresni. Vagy kimennék babysitternek, és a mellett kezdenék el keresni, így mondjuk a szállásomat és étkezésem kapásból megspórolnám. 

Szóval még mindig képlékeny a hogyan lépjük meg, de alakul és forr...