Január 17-én van az írásbeli vizsga a 8 osztályos gimnáziumba, ahova a gyerek is megpróbálkozik. Látszólag ellentmond ez a felvételi dolog angliai törekvéseinknek, ezért most kicsit belemélyedek, miért is stresszelem vele a gyereket.
Nagyon kemény tanítónénije volt és van ebben az első négy osztályban, messze tananyagon felül teljesítenek. A gyerek majdnem végig kitűnő tanuló volt a négy osztályban, egy-egy négyes csúszott maximum be, vagy az írásképe miatt, ami tényleg katasztrofális, mert elég ügyetlen a keze, vagy a matek miatt, amit a napközis tanár tanított egész negyedik osztály elejéig. Akkor átvette ez a szigorú, de nagyon jó tanító néni, aki most az első három év lébecolását megpróbálja matekból is bepótolni. A gyerekek szeretnek és tudnak is tanulni, motiváltak és okosak is.
Ha valamiért a 2015 évi indulás nem is jön össze, vagy csak később, a gyerek itthoni jövőjéről azért gondoskodni akarok.
S bár a nyolcosztályos gimnázium - ami elég jó helyen van a gimnáziumok rangsorában - mellett szólnak érvek, azért ellene is. Ebbe az iskolába minden tanévben egy nyolcosztályos osztály indul, amire körülbelül tízszeres a túljelentkezés. Azaz tényleg a 30 legjobbat veszik fel nem csak a városból, de a körzetből. Kemény mezőny, viszont nem húz hátra senki, mindenki azért megy oda, mert tanulni akar. Itt viszont jobban kell igyekezni, újra meg kell találnia a gyereknek a helyét, és lehet, hogy már nem a felső tíz százalékban lesz. Míg az általánosban maradva húsz fő körüli marad az osztálylétszám, a gyerek az osztály legjobbjai között lehet, ismerős és közelebbi helyre járhat. Viszont ott az a 4-5 gyerek, aki azért visszahúzza az osztályt, akik rendetlenkednek, s akik miatt most kivettem a gyereket a napköziből, mert ott már nem tud tanulni. (Eddig jobban szeretett a napköziben tanulni, mint itthon, most ez megfordult. Igaz, most másfél osztálynyi gyerek jár a napközis csoportba, és a napközis tanár elment szülni, így minden nap más helyettesít.... szóval értem én, hogy most van csak igazán fejetlenség ott bent.)
Szóval most minden energiánkat az veszi el, hogy főleg lelkileg felkészüljünk a január 17-i írásbeli vizsgára. Aztán meglátjuk, hány pontot sikerül szerezni, és attól függően beadjuk a jelentkezést februárban. Bárhogyan is sikerül, látjuk benne a jót, és legalább a lelkiismeretem nyugodt lesz, mert legalább megpróbáltuk.
Nem hiszem, hogy csak a gimnázium és csak a nyolcosztályos iskola az üdvözítő, és azt sem hiszem, hogy mindenképp kellene egy diploma. (Nekem is van kettő, és lám, mire megyek vele...)
