Gondoltam írok egy szösszenetet arról, hogy álmomban lovagoltam, és ezzel teljesítettem is a bakancslistám egyik célkitűzését. De a szösszenetről Szösz néne jutott eszembe, olyan gyorsan cikáznak a gondolataim, hogy magam sem értem, miért nem hadarok írásban is. Szóval Szösz néne verse - Varró Dánieltől, íme: (A dal 0.40-től jó.) A dal és a vers nem teljesen azonos, de mindkettő nagyon-nagyon.

Fönt a Maszat-hegy legtetején, 
ahol érik a Bajuszos Pöszméte, 
és ahol sose voltunk még, te meg én, 
ott ül a teraszán Szösz néne. 
Ott ül a teraszán, 
vénkora tavaszán, 
néha kiújul a köszvénye. 

Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin, 
szimatol körülötte az öszvére, 
hogyhogy sohasem tetszik berekedni 
a nagy dudolásban, Szösz néne? 
Hogyhogy a köszvény, 
hogyhogy az öszvér 
nem szegi kedvét, Szösz néne? 

”Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek, 
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet, 
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon, 
szösz van a padlón, csempén, plafonon, 
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin, 
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön, 
öszvér, köszvény, semmi sem búsít, 
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.” 

Futottak a Takarítók a teraszhoz, 
sipitoztak máris: „Szösz néne, 
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz, 
nem lesz ennek rossz vége? 
Csupa szösz a nyugdíjam csupa szösz a TAJ-szám, 
szösz van a porcica kunkori bajszán, 
szösztelenítsünk, portalanítsunk, 
föltakarítsunk, Szösz néne?” 

Fönt a Maszat-hegy legtetején, 
ahol érik a Bajuszos Pöszméte, 
és ahol sose voltunk még, te meg én, 
dudorászik a teraszon Szösz néne: 
”Szösztelenítés, portalanítás, 
föltakarítás? Kösz, még ne.”