Kitört a gyerekek által várva várt nyári szünet. Emlékszem, gyerekként imádtam. Igaz, akkor még nem voltak 38-40 fokos hetek, sok gyerek volt az utcában, csendes, nyugodt utca volt. Apu otthon dolgozott, Anyu munkahelye pedig a sarkon volt. Sokat játszottunk kint, délután volt csak tévé, de nem is mindig érdekelt. Ha gyerekkorom nyaraira gondolok, akkor az utcán töltőtt játék, a családi horgászásos-kempingezések jutnak eszembe.

Ma a fiamnak teljes vakációt engedtem: Nem kell felöltözni, azt csinálhat, amit akar. A reggeli mosakodáson és az étkezéseken kívül nem kell mást csinálnia. 3 órája fekszik a hálószobában és tévézik. Itt a lakótelepen nagyon sok gyerek van, még sincs soha ricsaj a játszótéren. Igaz, gyerek sincs. Ma se, pedig ma igazán kegyes az idő: csak 25 fok van.

Anyaként komoly kihívást jelent a 11 hét nyári szünet értelmes kitöltésére. Ha megengedhetném magamnak, hogy egyáltalán ne dolgozzak, csak a főzéssel, a háztartással és a gyerekkel foglalkozzak, akkor is nehéz lenne finanszírozni a programokat. Bár mi még nagyon szerencsések vagyunk, 500 méterre van a Dunapart, bármikor lemehetünk játszani. Sok a zöld, sok a játszótér. De egy szem gyereket kitartóan "szórakoztatni" akkor is nagy feladat....

Én ezt úgy szoktam megoldani, hogy a nyarat hetekre osztom fel, így hetekben gondolkodunk. Minden hétre tervezünk valamit, amire készülünk, amit várhatunk.

Ezen a héten (25.) pihenés, és a lakás rendberakása a feladat. Gyerek tévézhet, gépezhet - ezen a héten korlátok nélkül (Szerencsére mindig ráun egy hét alatt.) Rendbetesszük a könyveket, a játékokat szelektáljuk, az íróasztalt kipakoljuk, kitakarítjuk, ablakokat mosunk, ruhákat varrunk meg. Azaz minden olyat, ami év közben a "majd egyszer megcsináljuk" jelszóval került a fiókba.Közben évzárózunk, bevásárlunk, kutyát nyiratunk.