Én Angliával szemezgetek, Zsófi és Rita lépéseit is figyelem ezért. Zsófit Anglia miatt, Ritát a vállalkozás miatt.

Éltem már másfél évig Londonban, imádtam. Londont elég jól ismerem, azaz a húsz évvel ezelőtti Londont ismerem elég jól. A nyelvet elég jól tudom, azaz húsz évvel ezelőtt elég jól tudtam. Igaz, nem az üzleti és nem a jogi nyelvet.

Sokat gondolkodtam, hogy ki kéne menni, de eddig mindig az állta gondolataimnak és tetteimnek útját, hogy az itthoni vállalkozás önállóságát és szabadságát egy ottani nem túl kvalifikált munkára nem cserélném. (Kimenni negyven év felett két diplomával, itthoni vállalkozással mosogatni, no, nem nagy perspektíva, még ha esetleg nyugalmasabb életem lehetne is belőle, mint itthon, ahol havonta jön egy újabb törvény, vagy rendelet, ami gyakorlatilag ellehetetleníti a munkát.)
Ráadásul itthon lakáshitellel, iskolás gyerekkel (aki nem magántanuló, és azt hiszem teljesen alkalmatlan lenne annak), egy férjjel, aki 20 éve vállalkozó egy nagyon magyar nyelvhez kötött vállalkozással, nehezen indulnék.

De ez a blog – és ezt köszönöm Rita! – most adott egy lökést. Ha gyerekekkel, itthon felépített és működő egzisztenciával, de nyelvtudás nélkül neki mertek vágni Németországnak (tényleg, miért pont Németország?), a kinti vállalkozásnak, akkor nem teljesen halott ötlet, hogy egyszer én is angol iskolába járassam a gyerekem.

Szóval, ha nem is szeptember 1-jén, de 2015 nyarára belőttem egy célt. (Persze nyárra, az iskola miatt…)

Elég sok információm van Londonról és az angolokról, de sem a rokonaim, sem a barátaim nem vállalkozók odakinn. Tehát a vállalkozásban sem, és a munkavállalásban sem tudnak segíteni. S mivel mind családosak, még átmenetileg sem költözhetünk hozzájuk.
(Ráadásul tényleg itthoni kötelezettségeink vannak, és nem is biztos, hogy mindent fel akarnánk számolni itthon.)

Ezért is gondoltam, hogy először kétnyelvű weboldallal, magyar vállalkozással, az egyik barátunkhoz kiutazgatva kezdenénk hozzá, és ha működik, amit kigondoltunk, akkor hoznánk létre kinti vállalkozást hozzá, és ha már termel eleget a megélhetéshez, akkor véglegesen ki lehet menni úgy, hogy egyrészt meg tudjunk élni belőle, másrészt az itthoni lakás hitelét fizetni tudjuk.

Persze alaposan utána kell néznem mindennek.
Elsőként beiratkozom nyelvtanfolyamra, és elkezdem az információkat összegyűjteni a neten, meg a kint élő barátunktól.

Szóval én így tervezem csinálni. Most áprilisban minél több szálat elvarrok azokból a futó dolgokból, amiket nem szeretnék a kétlaki életemben folytatni, célokat tűzök ki és terveket kovácsolok. Májustól pedig nem kezdek bele semmi olyanba, ami valamilyen formában nem e fenti célomat szolgálná.

Úgy döntöttem, blogot vezetek róla.