Reményeim és céljaim szerint egy év múlva érkezem Angliába. Június elseje hétfő lesz.
Vajon elég lesz egy év, hogy felkészüljek rá? Vajon elő tudom-e készíteni itthonról az életem annyira, hogy neki merjek majd vágni?
Már nem ragaszkodom a tárgyakhoz, helyekhez, szokásokhoz.
Párizsba készülünk egy hétre a nyáron. Joggal mondhatná bárki, hogy miért költjük utazásra a pénzünk, amikor ilyen nagy lépés előtt állunk? Hiszen rengeteg pénzre lesz szükség, ha ki akarunk menni. Nos, tíz éve nem voltunk külföldön, holott szeretünk utazni, országot látni. Egy ismerős felajánlotta a lakását, így a szállásra nem kell költenünk. Izgulunk is rendesen, a gyerek még soha nem volt külföldön, soha nem volt még ilyen hosszú úton. Lehet, hogy újabb tíz évre ez lesz az utolsó nyaralásunk. Akkor is Anglia mellett döntök.
Nehéz úgy készülni Angliába, hogy bennem forr az információ, a vágy és a lelkesedés, de a gyereknek nem mondhatom el, hisz semmi nem biztos... A férj nem osztja a lelkesedést, bár kezdi elfogadni, hogy én ezt tényleg komolyan gondolom A családdal nem beszélgetünk erről - nem is tudják -, nem is szeretném, hogy megtudják egyelőre. Szóval addig, amíg az előkészítő fázis van, addig semmiképp és még a barátaimnak sem.
Több szakaszát érzem kirajzolódni ennek a költözésnek:
- 2014. szeptemberig: az információgyűjtés, és elhatározás véglegesítése
- 2014. szeptember - október az előkészítő fázis: önéletrajz, vállalkozás, állásportálok, hr tanácsadók, vállalkozási és könyvelési tanácsadók
- 2014. október - november - december: a kapcsolatfelvétel: cégekkel, leendő ügyfelekkel, marketing első szakasza
- 2015. január - február kitekintések: kiutazások, cégekkel / ügyfelekkel kapcsolatba lépés
- 2015. február - március - április: intenzív marketing
- 2015. május előkészítő szakasz, konkrétumok: hova, hogyan
- 2015. június - július - augusztus első hónapok próbája
- 2015. szeptember - 2016. július: első év próbaidő
Azt hiszem, így mindenre adok időt, kellően fel tudok készülni és elő tudom készíteni az új életet...
De meg kell állapítsam, hogy ismét gyáva vagyok - mint már annyiszor - nem merem megtenni, amit oly sokan, hogy minden hidat felégetve induljak útnak.
Sok váltás volt már az életemben, mindig mindenre adtam magamnak határidőt: ha eddig és eddig megszokom, működik, maradhat, ha nem változtatni kell. Most is ez a fő csapásirány: ha egy év alatt fejlődés lesz az életünkben, vagy legalább az itthoni szintet hozni tudjuk (ami azért lássuk be, elég szerény, évek óta nyaralni sem voltunk), akkor kint kell maradni végleg. A férj meg majd dönt: marad itthon, ingázik hozzánk, vagy kijön velünk... elég nehezen emészt:)))
